EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA - STRASBOURGI BÍRÓSÁG

Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: Egyezmény) nemzetközi szerződés, amelyet kizárólag az Európa Tanács tagállamai jogosultak aláírni. Az Egyezmény és annak jegyzőkönyvei (a továbbiakban: Egyezmény) hozták létre a Bíróságot és határozzák meg annak működését, valamint tartalmazzák azon jogok és biztosítékok felsorolását, amelyeknek tiszteletben tartását az államok vállalták. Az Egyezményhez Magyarország 1993-ban csatlakozott. Az Egyezményben és annak kiegészítő jegyzőkönyveiben védett jogok gyakorlatilag megegyeznek a Magyar Alkotmányban szabályozott emberi jogokkal.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) nemzetközi bíróság, amelynek székhelye Strasbourg. Annyi bíróból áll, amennyi az Európa Tanács azon tagállamainak száma, amelyek megerősítették az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló Egyezményt. A Bíróság bírái egyéni minőségükben járnak el, és nem képviselnek egyetlen államot sem. A kérelmek feldolgozása során a Bíróságot a Hivatal segíti, amely jórészt a tagállamokból származó jogászokból, más elnevezéssel jogi titkárokból áll. A jogászok teljes mértékben függetlenek országuktól, és nem képviselik sem a kérelmezőket, sem az államokat.

A Bíróság feladata annak biztosítása, hogy az államok tiszteletben tartsák az Egyezményben foglalt jogokat és biztosítékokat. E feladatot az egyének – vagy esetenként államok – által benyújtott panaszok (az ún. „kérelmek”) megvizsgálásának útján látja el. Ha megállapítja, hogy valamelyik tagállam megsértette ezeket a jogokat és jogi garanciákat, ítéletet hoz. Az ítéletek kötelező jellegűek: az érintett államok kötelesek azokat végrehajtani.

Kérelemmel fordulhat a Bírósághoz az a személy (illetve személyek csoportja), aki úgy gondolja, hogy személyesen és közvetlenül áldozata lett az Egyezményben foglalt jogok és jogi garanciák megsértésének. A kérelmező lehet akár magánszemély, akár jogi személy, például gazdasági társaság vagy egyesület, de nem lehet pl. önkormányzat.

A kérelmezőnek személyesen és közvetlenül kellett az állított jogsértés áldozatának lennie. Nem nyújtható be általános jellegű panasz valamely jogszabállyal vagy intézkedéssel szemben például azért, mert az méltánytalannak tűnik; továbbá nem nyújtható be panasz más személyek nevében (kivéve, ha a panaszt benyújtó személy hivatalos képviselő pl. szülő, gyám és a képviseltek személyazonossága egyértelmű).

A kérelmezőnek minden olyan jogorvoslatot igénybe kell vennie az érintett államban, amely alkalmas lehet arra, hogy hatékonyan orvosolja a sérelmezett helyzetet (ez általában a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz benyújtott keresetet, illetve – ha erre van lehetőség – a fellebbviteli bíróságokhoz benyújtott jogorvoslatokat jelenti). Nem kell kimerítenie viszont azokat az általában rendkívüli jogorvoslatokat (pl. adott esetben a felülvizsgálati kérelem), amelyek az ügy érdemére várhatóan nem hatnak ki (pl. jogszabály által meg nem engedett esetben előterjesztett felülvizsgálati kérelmek).

Kérelmet csak olyan állam ellen lehet benyújtani, amelyre nézve az Egyezmény kötelező, és amely a kérelmező véleménye szerint (a kérelmezőt közvetlenül érintő intézkedéssel vagy mulasztással) megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Csak akkor van helye kérelemnek, ha a sérelmezett intézkedés(eke)t az érintett állam(ok) valamely hatósága (pl. bíróság vagy közigazgatási szerv) tette. A Bíróság nem foglalkozhat egyénekkel vagy magánintézményekkel, pl. gazdasági társaságokkal szemben benyújtott panaszokkal.

A kérelemnek az Egyezményben foglalt valamelyik jogra kell vonatkoznia. A panaszolt jogsértés tárgya lehet pl. fogva tartottak kínzása és bántalmazása; a jogellenes fogva tartás; polgári vagy büntetőeljárások fogyatékosságai; megkülönböztetés valamely jog gyakorlása során; az intézményekben elhelyezett gyermekek szüleinek jogai; magánlakás és levelezés tiszteletben tartása; a véleménynyilvánítás vagy a tájékoztatás, illetve tájékozódás korlátozása; gyűlésen vagy tüntetésen való szabad részvétel; kiutasítás vagy kiadatás; tulajdon elkobzása; kisajátítás, stb. A kérelem nem vonatkozhat másra, mint az Egyezmény megsértésére – nem lehet panaszt benyújtani például a magyar Alkotmánynak vagy a törvényeknek a megsértése miatt.

A Bírósághoz levélben, illetve a kérelmezői formanyomtatvány kitöltésével célszerű fordulni, amelyben a kérelmező világosan részletezi a panaszát. A kérelem megfogalmazható a Bíróság valamelyik hivatalos nyelvén (angolul vagy franciául), vagy valamely olyan állam hivatalos nyelvén is, amely megerősítette az Egyezményt, tehát magyarul is. A Hivatal a levelezés túlnyomó részét angol vagy francia nyelven bonyolítja, így az egyes iratokat kísérő levelekben foglalt felkérések megértéséhez és határidők megtartásához legalább passzív nyelvtudás vagy ilyen nyelvismerettel rendelkező személy segítsége szükséges. Az eljárás illetékmentes.

Az eljárás általában írásban zajlik. A Bíróság csak kivételes esetben tart tárgyalást, és a kérelmezőt írásban értesítik a Bíróság határozatairól. Bár az eljárás első szakaszában nem szükséges az ügyvédi képviselet, a kérelmezőnek szüksége lehet ügyvédre, miután panaszáról tájékoztatták az érintett állam kormányát. Amennyiben kivételes esetben az eljárás során a Bíróság tárgyalást tart, azon a francia, illetve angol nyelvet magas szinten beszélő jogi képviselő tud csak eljárni.

A Bíróságnak először azt kell megvizsgálnia, hogy a kérelem elfogadható-e. Ez azt jelenti, hogy a kérelemnek meg kell felelnie az Egyezményben meghatározott feltételeknek. Ha a feltételek nem teljesülnek, a kérelmet elutasítják. Ha a kérelmező több panaszt is előterjesztett, a Bíróság egyes panaszokat elfogadhatónak nyilváníthat, míg másokat elutasíthat. Ha a kérelmet vagy a kérelmező egyes panaszait elfogadhatatlannak nyilvánítják, a határozat végleges, és ellene nincs helye jogorvoslatnak, az eljárás befejeződött.

Ha a kérelmet vagy a kérelmező egyes panaszait elfogadhatónak nyilvánítják, a Bíróság arra ösztönzi a feleket (a kérelmezőt és az érintett államot), hogy jussanak békés megegyezésre. Ha megegyezés nem jön létre, a Bíróság „érdemben” vizsgálja az ügyet, azaz megállapítja, hogy megsértették-e az Egyezményt és ítéletet hoz.

Ha a Bíróság megállapítja, hogy egyezménysértés történt, „igazságos elégtételt” nyújthat a kérelmezőnek, azaz bizonyos károk megtérítéseként pénzösszeget ítélhet meg és az érintett államot a kérelmező költségeinek megtérítésére is kötelezheti. Ha a Bíróság azt állapítja meg, hogy nem történt jogsértés, a kérelmezőnek nem kell a sajátján felüli költségeket (az érintett állam költségeit) megfizetnie.

Forrás: az Európa Tanács hivatalos honlapja

lap tetejére